Az ötödik napon 143 kilométert kellett abszolválni, végig hullámos terepen. Ez a szakasz ugyan úgy kezdődött, mint az előzőek, próbálkozás és próbálkozás. Míg végül, 30 kilométer után, 5 versenyzőnek sikerült meglépnie, benne Pirminnel. Végre megnyugodott a mezőny és hagyta eltávolodni a szökevényeket, a legnagyobb előnyük 4:40 volt. Nekünk nagyon szuper volt ez a szituáció, hiszen a legjobb emberünk tekert az élen. Egy kis pihenő után, kezdtek előre menni a csapatok és megkezdődött az üldözés. Először nem nagyon közeledtünk, de ahogyan teltek a kilométerek, egyre több csapat kezdett el forogni. Végül 10 kilométerre a céltól befogtuk az élen haladókat. Ezek után még több szökési kísérlet is volt, nekem is sikerült meglépnem pár másik versenyzővel, de végül sprintre érkeztünk. Nagyon jó helyen voltam, Spilevskire tettem a kereket, de mikor 300 méter körül elindult, nem tudtam tartani vele a lépést. Így sajnos nem sikerült az első húszba bejönnöm, ő viszont nyert. A nap folyamán, Pirmin szerzett egy sprint második helyet, és két hegyi hajrán is második volt. Ezzel feljött a hegyi összetettben a második helyre, azonos ponttal áll az elsővel.

A hatodik napon nyolc darab városi kört kellett teljesítenünk, egy emelkedővel megtűzdelve. Nem volt túl hosszú napunk, viszont annál gyorsabb. A 100 kilométert 2 óra 8 perc alatt teljesítettük. A szokásos forgatókönyv zajlott végig. Egy csoport azért ezen a szakaszon is meg tudott lépni benne Máriussal. De sajnos ők sem jártak sikerrel és az utolsó körben befogtuk őket. Ismételten sprintre érkezett a komplett mezőny és nekem megint sikerült szuper helyen lennem a sprint előtt, de 400 méterre a befutótól elestek előttem és le kellett, hogy fékezzek. Így sajnos csak a sokadik helyen futottam be. Nagyon meleg időnk volt a nap folyamán, igazi párás kínai meleg. A síkon nagyon jól érzem magamat, halad a bringa, de az emelkedők most nem mennek olyan túl jól.

A tegnapi napon fel kellett, hogy adjam a versenyt, önhibámon kívül. Na, de nézzük, hogyan is történt minden. Reggel a rajtnál, a meleg helyett, szakadó eső fogadott minket, de szerencsére nem volt nagyon hideg. Hat kört kellett megtennünk a városban, egy teljesen sík terepen, ez mindössze 100 kilométert tett ki. A rajtot követően, az első pár kilométer, meglepően lassan és nyugodtan telt. De persze nem sokkal később, megindult az első támadás és onnantól nem volt megállás. Az első sprinthajrá a második kör végén volt, melyet Laurantnak sikerült megnyernie. Az én versenyem pont ekkor ért végét. Kaptam egy hátsókerék defektet, szépen csurogtam hátra a mezőnyben és jeleztem, hogy mi a helyzet. A sor végére értem, de még mindig nem jött az autónk. Mivel már nem tudtam felnin tovább menni, így kénytelen voltam megállni az út szélén. Kivettem a kerekemet és feltartottam, hogy álljon meg valaki. Ekkor láttam, hogy a kisérőkocsim elhalad mellettem, mögötte Pirminnel. Később kiderült, hogy előttem kapott defektet ő is és már nem volt nálunk több kerék. Ez még nem is lett volna baj, de a probléma az volt, hogy a neutrális autó sem állt meg. Úgy, hogy szépen elment mellettem mindenki, én pedig ott álltam az út szélén és nem tudtam semmit tenni. Még az volt a szerencsém, hogy nem voltam messze a céltól így vissza tudtam menni. Sajnos ilyen szerencsétlenül fejeződött be számomra a kínai körverseny. Nagyon bánom, hogy így alakult, szerettem volna legalább egy szakaszon jó eredményt elérni. Most négy nap kényszerpihenő következik. 21-én érkezünk haza Freiburgba.

További szép napot!

Kuszti