Tour Alsace
2011.08.03. 08:53
A 4. szakasz volt a leghosszabb, 170 kilométer.
A 4. szakasz volt a leghosszabb, 170 kilométer. Ezen a napon is nagyon szép idő fogadott minket. Az éles rajt után, hamar megindultak a támadások, de egy ideig, nem sikerült senkinek elszakadnia. De úgy 30 kilométer megtétele utána végül egy nagyobb csoport tudott meglépni, melyben én is benne voltam és még két csapattársam. Sajnos mivel elég sokan voltunk ebben a csoportban és volt olyan csapat melyből nem voltak elől, így 20-25 kilométerrel később, befogott minket a mezőny. Ezek után egy kisebb sor szakadt el és végre megnyugodott mindenki. A táv vége felé közeledve, a sprinterek csapatai álltak az élre és megkezdtük a felzárkózást az élen haladókhoz. Ahogyan az lenni szokott, utol is értük őket és a végén sprintre érkeztünk. Az utolsó 10 kilométer nagyon veszélyes, kanyargós volt. Elég jól elől tudtam helyezkedni és végül a 22. helyen futottam be.
Elérkezett a várva várt utolsó nap. Ez volt a verseny legnehezebb szakasza. 156 kilométert kellett abszolválni, hat heggyel és ezt több mint 4000 méter szintkülönbséget jelentett. Elég hűvös időnk volt reggel, de szerencsére az esőt megúsztuk egész nap. Az első emelkedő a nulladik kilométernél kezdődött és 10 kilométer hosszú volt. Már ezen az emelkedő jól éreztem magamat és tudtam, hogy ma egy jó napom lehet. Hamar kialakult egy szökevénycsoport, melyben közülünk is volt elől ember. Nekem az volt a taktikám, hogy csak tegyem szépen a kereket az első tíz ember között és próbáljak meg minél pihentebben érkezni az utolsó hegyhez. A soron következő három emelkedőn – melyből az egyik 1400 méterre ment fel - ezt nagyon jól véghez tudtam vinni. Flórián nagyon sokat segített, végig előttem ment, fogta a szelet, és ha egy kicsit hátrébb kerültem, akkor rögtön előre vitt. Az utolsó előtti emelkedő csak 5 kilométer hosszúságú lehetett, de a tempó, sokkal gyorsabb, mint az előző mászásoknál. Aminek meg is lett az eredménye, hiszen az emelkedő végére mindössze 20-25 fő érkezett együtt és nem volt ott a sárga trikós. A síkon az Endura Racing csapat diktálta az iramot és a befutó hegy aljáig, már nem is tudott felzárkózni senki. Végre megkezdtük a mindent eldöntő meredeket, mely 10 kilométer hosszú volt. Én továbbra is nagyon szuperül éreztem magamat. Rögtön a hegy aljában támadott a későbbi győztes, akit nem is tudtunk befogni a célig. A Jooker Merida diktálta az iramot és folyamatosan szakadtak le a versenyzők. A következő támadás Antonové volt és erre már én is ugrottam, de sajnos nem tudtam elmenni vele és szépen lassan befogtak hátulról. Tehát két ember tekert előttünk és hátra volt még legalább 7 kilométer. Az iram továbbra is nagyon kemény volt, 5 kilométerre a végétől, hátra néztem és már csak hatan maradtunk, ja és persze az előttünk lévő két versenyző. Nálam továbbra is minden rendben volt, de néha voltak olyan részek, ahol nagyon nem esett jól, de tudtam magamat tartani. A következő támadást, egy Francia versenyző indította, aki nem nagyon tudott eltávolodni, de folyamatosan tudta tartani a tíz másodperc körüli előnyét. Úgy 2 kilométerre a céltól én is támadtam, de sajnos nem tudtam elszakadni, ezek után még egyszer megindultam, de ekkor sem jártam sikerrel. És persze, ahogyan azt kell, hamar vissza is kínáltak, amit csak nagy kínszenvedések árán tudtam átvenni. Végül a hetedik helyen érkeztem a célba és összetettben feljöttem a hatodik helyre. Nagyon kemény szakasz volt, de boldog vagyok, hogy ilyen jól sikerült, mind ez a nap, mind az egész verseny. Úgy érzem, hogy talán még egy-két helyezés bennem volt, de most már nem bánkódom. Lesz még idén verseny, ahol majd újabb szép eredményeket tudok elérni.
Még annyit, hogy nagyon nagy élmény Franciaországban versenyeznem, szinte mindenki ismer és nagyon rendes. A mezőnyben már nem akarnak kilökdösni, mint régebben, sőt sokan nagyon segítőkészek. A nézők is szoktak drukkolni nekem, sokszor a nevemen szólítanak. Nagyon jó érzés. Amikor a mezőnyben akciózóm, akkor mindig felhőrdűlnek, figyelnek rám.
Legközelebb Belgiumban fogunk rajthoz állni, vasárnap. Egy teljesen sík versenyen, néha egy kis macskakővel.
További szép napot mindenkinek!
Kuszti
|