A tegnapi nap volt életem egyik legnehezebb szakasza. Nem sokkal a rajt után kialakult egy elég nagy szökevénycsoport, melyben közülünk nem volt ott senki. Szerencsére, nagyon gyorsan előre állt az egész csapatom és üldözőbe vettük az élen haladókat. Az első hegy aljáig, mely 30 kilométernél kezdődött, nem értük őket utol, de az előnyük mindössze 20 másodperc körül volt. Ahogyan elkezdődött az elsőkategóriás emelkedő, én pillanatok alatt felugrottam az elejére. Ezek után rögtön kialakult egy kisebb elmenés. Nem sokkal később, én is belekerültem egy szökevény csoportba és üldözőbe vettük az előttünk haladó, mintegy nyolc-tíz főt. A hegy végére utol is értük őket. A lejtmenet után, rögtön következett a második, első kategóriás emelkedő. Ennek a hegynek a tetejére, befogott minket egy kisebb csoport és így, nagyjából húszan voltunk az élen. A cél városát 80 kilométernél értük el, itt még négy hegyi kört kellett teljesítenünk. Az elmenés légyszáma és összetétele, folyamatosan változott, csak én voltam állandó. Mindig cserélődtek körülöttem az emberek. Az utolsó két kört tizenegyen kezdtük meg az élen, elég jól összedolgozva haladtunk a cél felé. Az utolsó emelkedőn sikerült négy embernek elszakadni és én sajnos már nem tudtam velük menni. A négy versenyző szépen lassan eltávolodott tőlünk. Mi heten üldöztük őket, de csak hárman vezettünk. Sajnos már nem tudtuk befogni őket, de a mezőny, az utolsó pár méteren utolért minket. Végül a hetedik helyet sikerült megszereznem. Hihetetlenül elfáradtam, egész nap az élen voltam és mindent megtettem, hogy sikerüljön előnyre szert tennem az összetettben. Sajnos ez most nem jött össze, de még van hátra három nap. Remélem, hogy ki tudom magamat pihenni és az utolsó, király szakaszon, a legjobbat tudom majd nyújtani.

További szép napot mindenkinek!

Kuszti