47ème Grand Prix de Lillers
2011.03.07. 08:18
.Vasárnap Franciaországban versenyeztünk, az 1.2-es GP. Lillersen.
Sziasztok!
Vasárnap Franciaországban versenyeztünk, az 1.2-es GP. Lillersen.
Ez egy majdnem teljesen sík verseny volt, melyen különböző köröket kellett teljesítenünk Lillers város környékén. Azért nem teljesen sík, mert volt kijelölve hegyi hajrá is, de ez maximum 1 kilométer hosszú lehetett és végig külső tányéros.
A táv 171 kilométer volt, elég hideg 6-7 fokos hőmérséklettel és iszonyatos nagy széllel. De szerencsére szép napos időnk volt végig. Két nagy csapat is rajthoz állt a megmérettetésen, a FDJ és a Bretagne schuler. A lassú rajtot követően rögtön megindultak a szökési kísérletek. Én végig próbáltam az első 20 ember között helyezkedni, mert tudtam, hogy a nagy szél miatt nem szabad hátrébb maradni. Sikerült is tartanom a pozíciómat, de az első nagyjából 80-90 kilométeren nem éreztem magamat olyan túl jól. Valahogyan nem volt jó érzésem. Nagyon fárasztó volt folyamatosan figyelni a kanyargós, veszélyes utakon. Sok bukás is volt, melyben kis híján én is belekerültem. Na, de nézzük tovább az eseményeket.
A sok próbálkozás után kialakult egy 5 fős szökevény csoport, melyben közülünk is volt elöl egy ember. A mezőny eléggé megnyugodott, de úgy 40 kilométernél megkezdődött az üldözés. Nekünk nem volt semmi dolgunk, csak tenni a kereket és figyelni. Következett a nap egyik fontos momentuma. Az egyik hegyi hajrát követően a fennsíkon leszélezett az FDJ. Nagyon komoly tempót kezdtek el diktálni, de én szerencsére ott voltam mögöttük. Végül sikerült is meglépnünk 15-en, 5 FDJ-s versenyzővel. Egyre jobban kezdtem magamat érezni, jók voltak a lábaim, minden rendben volt.
Nagy tempóban szépen váltogatva haladtunk, és úgy 110 kilométernél befogtuk az élcsoportot, így már ketten voltunk elöl a csapatból. Ugyanazon a fennsíkos részen, ahol az előbb szétszakadt a mezőny, ismét nagy szélezés volt, és sajnos több részre szakadt ez a kis csoport. Én sajnos a 2. részben ragadtam. Nem sokkal később utolért minket a főmezőny, és megkezdődhetett az újabb üldözés. Innen már csak 30 kilométer lehetett hátra a célig. Az én csapatom is nagyon szépen kivette a részét a munkából. Egy kisebb szusszanás után, az utolsó 10 kilométeren én is beálltam forogni a mezőny élére. Két sprinterünk is volt ezen a napon, és mindent meg akartunk tenni, hogy befogjuk az elejét. Az utolsó kilométernél ez sikerült is. A befutónál Pirmin 5. lett, Félix pedig a 8. Én a 25. helyen jöttem be.
Végül is nagyon szép napot zártunk, elégedett volt mindenki. Az én formám is nagyon bíztató, eléggé könnyednek és erősnek éreztem magamat az elmenésben, és még a végén is tudtam dolgozni a jó eredményért. Persze azért még van min dolgozni, de remélem hamarosan még jobb leszek. Bízom benne, hogy most már lassan sikerül megszereznem az első UCI pontjaimat. Szerintem már nem kell sokat várni rá, legalábbis most úgy érzem.
Jövő héten ismét Franciaországban állunk rajtoz, egy újabb 1.2-es versenyen.
További szép napot kívánok!
Kuszti
|