1984. december 27-én születtem Budapesten.

Több sportágat is kipróbáltam a biciklizés előtt. Az első a kézilabda volt, de csak iskolai szinten játszottam. Ezek után pedig a karate következett, de ezt a sportot csak kb. másfél évig űztem. Harmadjára a fociba is belekóstoltam. Egy kis csapatban játszottam Budakalászon, azért pont itt, mert a nagypapám ennél a klubnál tevékenykedett. És mindezek után, 1993 szeptemberében kezdődött igazán a nagy szerelem, a kerékpár. Már előtte is jártam biciklizni édesapámmal, de ekkor még csak kettesben gyűjtöttük a kilométereket. Apáról tudni kell, hogy 15 évig versenyszerűen űzte a sportot, és nagy valószínűséggel én is ezért kötöttem ki itt. Tehát ’93 őszén apa levitt a KSI-be, hogy egy igazi csapatban sportolhassak, és ekkor ismertem meg első edzőmet, Hazai Györgyöt (Gyuri bácsit). Elsőre nagyon megtetszett az egész „faház” légkör, akkoriban nagyon sokan voltunk. Rögtön kaptam egy ménes bringát, amivel az edzéseket végeztem. Volt saját kerékpárom is, de mivel még fiatal voltam, ezért nem mehettem edzésre egyedül azzal, de nem volt baj, mert szerettem a ménest is. Ha jól emlékszem, akkor a 22-es vagy a 23-as számú volt az enyém. Az elkövetkezendő időben nagyon sok barátom lett, és hihetetlenül sok időt töltöttünk a faházban. Sokszor volt olyan a nyári időszakban, hogy reggel bementünk edzésre, és csak este értünk haza. Edzés után ott ettünk, játszottunk, faház raliztunk, ami abban az időben nagyon nagy dolog volt. Szinte minden nap, edzés előtt és után, versenyeket rendeztünk. Volt egy körös repülő és állórajtos, páros, pontverseny, és még nem tudom, hogy hány féle számot találtunk ki. Voltak speciális faház rali bicók is. Na, de azért versenyekre is jártunk, sőt nagyon sokra. Már kezdő koromban is többször sikerült dobogóra állnom, Magyar Bajnokságokon is. Voltak srácok, akiket egyik versenyen sem tudtam megverni, mindig 2. vagy 3. lettem, és ez éveken át elkísért. Ahogyan teltek az évek egyre közelebb kerültem hozzájuk és volt, hogy már meg is előztem őket. Haladó és serdülő korcsoportban már sok Magyar Bajnoki címet sikerült begyűjtenem, és még több dobogós helyezést is mellé. KSI-s éveimben, 1995-ben ismertem meg Barkóczi Pétert és testvérét Zolit, akik még a mai napig is a legjobb barátaim. Soha nem fogom elfelejteni ezeket az éveket, egy nagyon meghatározó része volt az életemnek.