Újabb csapatváltás következett. 2005-ben Stubán Feri csapatába szerződtem a P-Nivo Betonexpressz 2000-be. Azért szerettem volna klubot váltani, mert igazi országúti versenyzővé akartam válni, és úgy gondoltam, hogy ez a P-Nivoba sikerülhet. Olyan versenyzőkkel mehettem együtt, mint Szekeres Csabi, Arany Gabi, Lengyel Tomi, Garamszegi Laci (Ottó), Víg Aurél, Bebtó Zoli (igaz Zoli és Aurél ekkor már vezetők voltak, de nagyon sokat tanultam tőlük). Ez nekem nagyon nagy megtiszteltetés volt. A váltással pedig jól döntöttem, hiszen már az év első felében sikerült megnyernem a GP Krupinát. Ezek után sokat versenyeztünk Olaszországban, de versenyt nem nagyon tudtam befejezni, talán 3-4-et egész évben. A Gemenc kupán meg tudtam nyerni a hegyi összetett versenyt, ami az addigi legjobb eredményem volt. Év végén részt vettünk a madridi világbajnokságon, amit sajnos nem tudtam befejezni. Októberben a hegyi OB-n 2. lettem Szekeres Csabi mögött. 2006-ban nagy változás történt a csapat életébe, ugyanis Continentális licencet kaptunk. Ez azt jelentette, hogy sokkal nagyobb versenyeken vehettünk részt a jövőben. Abban az évben egy új embert köszönthettünk, Remák Zoli személyében. Ekkor már sokat hallottam Zoliról, de hogy egy csapatban versenyezhetek vele, azt soha nem gondoltam volna. Az év eleji edzőtáborban egy szobába kerültem vele és Arany Gabival. Először nagyon feszélyezve éreztem magamat. A következő közel egy hónapban viszont hihetetlenül sokat tanultam tőlük. Például megtanultam 9-kor lefeküdni, mivel nem volt más választásom J, de emellett sokat beszélgettünk is. Innentől kezdve Zoli segített az edzésekben, eleinte csak egy-két jó tanáccsal, de később ő lett az edzőm, és ez a mai napig is így van. Ez az évem már sokkal jobban sikerült, mint az előző, többször sikerült az első 20-ban végeznem. Szeptemberben következett a Világbajnokság, ahol nem sikerült túl jól a szereplés. Befejeztem, de csak a nagyon sokadik helyen és nagyon sok hátránnyal.

A 2007-es évben sokat fejlődtem, ami a korai, hosszú edzőtábornak volt köszönhető. Év elején sikerült egy 10. helyet szereznem egy olasz 1.2-es versenyen, megnyertem a hegyi OB-t, a Giro del Friulin 5. voltam az utolsó szakaszon, összetettben pedig 15. A Gemenc kupán megnyertem a prológot, összetettben 2. lettem, és még sok top 10-es eredményem volt, tehát évről évre sikerült fejlődnöm. Ekkor már elit kategóriában szerepeltem, és az év végi VB-n sajnos nem indulhattam.

Következett az egyik legjobb és legfontosabb szezonom. Januárban már edzőtáboroztunk, februárban részt vettünk egy többnapos, profi megmérettetésen Franciaországban. Már márciusban nagyon jó formában voltam, és megszereztem az 5. helyet az 1.2-es Trofeo Zssdin. Ferivel és az egész csapattal úgy gondoltuk, hogy eléggé jó a formám, ezért a következő versenyeken nekem dolgozott az egész csapat. Úgy gondoltam, hogy elérkezett életem egyik fontos állomása. A régi álmok lassan kezdtek megvalósulni. Már nem úgy indultam el a külföldi versenyeken, hogy jaj, de jó lenne végig menni, hanem úgy, hogy hogyan tudnám megnyerni. Óriási változás azt hiszem. A következő pár hónapban 3 UCI versenyt tudtam nyerni. Madár mögött 2. lettem az országúti OB-n, előtte be sem tudtam fejezni. Augusztusban pedig részt vehettem életem legnagyobb versenyén, az Olimpián. Elmondhatatlan érzés volt egy ekkora eseményen rajthoz állni. Mindent meg akartam tenni, hogy jól szerepeljek, és ez azt hiszem sikerült is, 66. lettem. Nagyon sokan nem hittek bennem, nem gondolták hogy végig tudok menni egy ilyen versenyen, de én 100%-ig hittem magamban. Az év további részében még rajthoz álltunk a Szlovák körversenyen, ahol összetettben megszereztem a 2. helyet. Életemben először indulhattam a VB-n az elit mezőnyversenyben. Hárman vettünk részt: Cador Rida, Ivanics Gergő és jómagam. Nagyon kemény volt, de élveztem az egészet, és végül a 69. helyen futottam be. Sokat köszönhetek az egész csapatnak és Ferinek is, hogy egy ilyen remek évet tudtam zárni.