Pályafutás
2010.09.10. 19:56
Külföldi szerződés
Irány Svájc - Atlas-Romers és napjaink
2009-ben beteljesült egy újabb nagy álmom, hogy külföldi csapatban versenyezhessek. Egy svájci Continentális klubhoz szerződtem. Eleinte nagyon nehéz volt, mert nem nagyon beszéltem idegen nyelvet, és meg kellett szokni az egyedüllétet is. Rida sokat segített mindezekben. Januárban már Argentínában egy 2.1-es megmérettetésen versenyeztünk, ez nagyon jó alapot adott az egész évre. Ebben az esztendőben is folytatódott a jó szereplésem. Rendszeresen végeztem az első 20-ban profi versenyeken, és több dobogós helyet szereztem Europe Tour viadalokon. Egyre jobban éreztem magamat a csapatban, nagyon bíztam benne, hogy a következő szezonra fogok kapni egy „Pro” szerződést. Az idegen nyelveket is kezdtem elsajátítani. Mára már elég jól beszélek olaszul és németül, idén pedig már az angolt is elkezdtem tanulni.
A mendrisioi VB-n ismét 3 versenyzőt indíthatott Magyarország, Ivanics Gergő, Cziráki Pisti és én álltunk a rajtnál. Elterveztem, hogy ebben az évben szeretnék belekerülni egy jó elmenésbe. Sikerült véghezvinni, és 220 kilométert tekertem az élen. Nagyon nagy élmény volt. Sokan bíztattak az út mellől, de a versenyt sajnos nem hagyták, hogy befejezzem, másfél körrel a vége előtt a szigorú zsűri kiszólított. Ennek ellenére nagyon boldog voltam, hogy összejött a tervem. A verseny után nagyon sok gratulációt kaptam. A nagyobb csapatba való szerződés nem jött össze, el voltam keseredve, és feltettem magamnak a kérdést, hogy ha egy ilyen jó év után nem valósult meg, akkor mikor fog. Hát erre még most sem tudom a választ. Az idei évben sajnos nagyon nem úgy mentek a dolgok, ahogyan terveztem, egyszerűen nem találtam az igazi formámat. A magyar országúti és időfutam OB-t viszont sikerült megnyernem, aminek rettentően örülök. Ez egy közepes év volt számomra. Talán most jött egy holtpont az előző sikeres évek után. Ez szerintem minden ember életében előfordul, nekem most volt itt az ideje. Hosszú és kemény szezonon vagyok lassan túl. A legnehezebb agyilag volt kibírni, főleg azt az időszakot, amikor nem jött össze sok minden. De tudtam, hogy nem szabad feladni, mert a rossz év után biztos jön valamikor egy jobb is. Nem tudom, hogy össze fog-e jönni valaha is a legnagyobb álmom, hogy részt vegyek valamelyik nagy 3 hetesen, de egy biztos, amíg űzöm ezt a sportot, addig szívvel-lélekkel hiszek benne, és nem adom fel a reményt.
Úgy gondolom, amíg az ember hisz önmagában, addig mindent el tud érni. Én hittem benne, hogy meg tudom csinálni az Olimpiát, VB-t, külföldi szerződést, és sikerült. Amikor a legnehezebb, akkor nem szabad feladni. És persze nagyon fontosak azok az emberek, akik mellettünk állnak és támogatnak, szülök, barát(nő), testvérek, barátok. Most nem szeretnék neveket felsorolni kik azok az emberek, akik mellettem álltak, állnak, de remélem mindazok tudják akikről szó van.
Köszönöm nekik!
Hobbi: utazás, főzés, barátokkal és a menyasszonyommal lenni
Étel: grízes tészta, bármilyen olasz étel (rizottó, tészták, pizza)
Ital: gyümölcslevek
Nyelvek: olasz, német, angol
Autó: Volvo, BMV, Mini Cooper
Edzők: Remák Zoltán, Tisza Zoltán
Korábbi edzők: Hazai György, Somogyi Miklos, Pataki Ibolya, Stubán Ferenc
Csapat: Atlas Personal-BMC (Svájc)
Korábbi csapatok: KSI, BVSC, P-Nivo Betonexpressz
|