Sziasztok!

Csütörtökön került sor a magyar időfutam bajnokságra. Az előzőleg meghirdetett távval ellentétben csak 22,8 kilométert kellett megtennünk. Kellemes meleg idő és nem túl erős szél várt a versenyzőkre Én 14:13-kor rajtoltam. A bemelegítésem jól sikerült. A terep nem volt túl könnyű, mert az 5 fordító és a hullámos terep megnehezítette a dolgunkat - rossz volt mindig lefékezni és utána újra felgyorsítani. Az első körben nagyon jó tempót tudtam menni, a második kör egy kicsit nehezebb és lassabb volt, de az utolsó körre ismét nagyon jól éreztem magamat. Végül sikerült megszereznem életem első felnőtt országúti egyéni bajnoki címét. Nagyon örültem a győzelemnek. Jó érzés volt újra itthon versenyezni, és nagyon jó volt hallani a sok bíztatást a verseny folyamán. Köszönöm mindenkinek! És szeretném még megköszönni a segítségét egyik nagyon jó barátomnak, Hagyó Zolinak!

A tegnapi napon rendezték a magyar országúti bajnokságot, aminek Tiszagyenda adott otthont. Az útvonal teljesen sík volt. 9 kört kellett megtennünk ez pedig 184 kilométert jelentett - legalább is az én órám szerint. Szerencsére az eső megkönyörült rajtunk, de az út sok helyen még vizes volt és emiatt eléggé sarasak lettünk. A szél is körről körre erősebb lett. Ezen a terepen nem nagyon volt taktikánk Pistivel. Az volt a lényeg, hogy mindig legyen elöl valamelyikünk,  és hogy a gáton próbáljunk meg szélezni..

Na, de nézzük hogyan is történt minden:

14:00-kor rajtoltunk el. A Technofilm egyből nagy tempót próbált diktálni. A gátra felkanyarodva folyamatosan mentek a szökési kísérletek, Pisti is többször próbálkozott. A nagy tempónak hamar meg is lett az eredménye. Először 4 főnek sikerült meglépnie, de nem sokkal később még ketten csatlakoztak hozzájuk. Ez az elmenés nekem jó volt, hiszen Pityesz is elöl volt, így nem kellett mást tennem, mint tartalékolni. Úgy nézett ki, hogy sok mindenkinek nem volt jó ez a szökés, ezért folyamatosan erős tempót ment a mezőny. A szökevények előnye egyszer sem haladta meg a másfél percet. Pár kör elteltével többször megpróbáltam a gáton egyedül elmenni, hátha sikerül felérnem az elejére. Nagy tempót mentem és sikerült is elszakadnom, de sajnos soha nem egyedül. Így visszaálltam a mezőnybe és csak tettem a kereket. Az élcsoportot szépen lassan befogtuk, pihentnek éreztem magamat. Pisti még ekkor is nagyon sokat segített nekem, és nagy tempót diktált a mezőny elején. Aztán mondta, hogy nagyon fáj a lába - ez még az előző heti esés miatt lehetett. Így tudtam, hogy innentől nekem kell próbálkoznom, ő megtette, amit csak tudott, hatalmasat dolgozott. Újból kialakult egy 3 fős szökés, melybe nem sikerült belekerülnöm. Az előnyük nagyjából egy perc lehetett, amikor támadást indítottam és el tudtam szakadni egyedül. Nem sokkal később még felzárkóztak hozzám jó páran. A HCT Meridából és a Technofilmből is többen voltak ebben a sorban. Vezetni nem sok mindenki akart, először 3-4-en forogtunk, de nagyrészt csak Szega és én váltottuk egymást. Mivel úgy gondoltam, hogy jó ez a csoport, és utol szeretném érni az első sort, így nem foglalkoztam másokkal, és szépen vezettem folyamatosan. Szerencsére Szega is így vélekedett és nagyon keményen dolgozott ő is. Újra a gátra értünk. Ketten végig forogtuk a közel 8 kilométeres szakaszt és befogtuk a 3 szökevényt. A gátról leérve hátra néztem, és meglepődve láttam, hogy csak négyen értünk fel az első sorra. Így heten maradtunk a végső győzelemre. Persze ekkor sem akart mindenki vezetni, de az előnyünk így is megnyugtató volt. Az utolsó körre együtt érkeztünk, így tudtam, hogy a gáton nagy tempót kell mennem ahhoz, hogy szét tudjam szakítani a sort. Felkanyarodva a kritikus részre rögtön leugrottam a szélére, ekkor már óriási volt a szél, aminek én nagyon örültem, mert tudtam, hogy ez az egyetlen esélyem a győzelemre. Egyedül Szega és Kiss Geri tudott velem jönni. Mikor kiálltam a vezetésből láttam, hogy nagyon nem esik jól nekik, én viszont nagyon jó erőben éreztem magamat. Végül hárman összeálltunk és szépen forogtunk.

Nagyjából 3 kilométerre a végétől támadást indítottam és egyedül érkeztem a célba. Elmondhatatlanul boldog voltam, soha nem nyertem még országúti bajnokságot. És nem gondoltam volna, hogy pont ezen a terepen fog összejönni. Végig bíztam magamban. Tudtam, hogy az utolsó kilométerekig próbálkoznom kell és nem szabad feladnom. Örülök annak is, hogy sikerült a duplázás is. Nagyon hálás vagyok Pistinek, sokat köszönhetek neki.  Köszönöm mindenkinek a biztatást és a sok gratulációt!

Szeretnék még köszönetet mondani a szüleimnek és Hazai Gyuri bácsinak!

Kuszti