Sziasztok!

Eljött az utolsó nap, a hetedik szakasz. A táv nem volt hosszú, de még nem volt minden lefutva, ezt a Rabobank és a Bretagne –Schuller csapata tudta a legjobban. A Bretagne könnyebb helyzetben érezhette magát, mivel otthon versenyezhetett, és a mezőny fele is francia volt. Az út kellemesen hullámzott, és most földútra se mentünk. Az első száz kilométeren nem történt semmi. Amint elértük a cél városát elszabadult a pokol, a városban meg kellett tennünk hét darab 6 km-es kört, ami nagyjából így nézett ki:

A cél egy emelkedő tetején helyezkedett el, amire lehetett sprintelni, mert az utolsó 200 méter sík volt. A célon nyolcszor haladtunk át. Az első áthaladás után lejtő következett, kb. 70 km/h-val mentünk lefelé a kis szűk utcákon, amik legalább simák voltak. Utána a városban haladtunk, itt jobbra-balra kanyarogtunk, ami nagyon veszélyes volt, ezt sajnos páran meg is tapasztalták. Következett az utolsó 2000 méter. Az út emelkedett, és egyre szűkebb és meredekebb lett. Az utolsó ötszáz méter pedig ráadásul kockaköves volt, ami rettentően csúszott, és az emberből még a lelket is kirázta. A mezőny elemeire szakadt, én megpróbáltam figyelni az ellenfeleimre, hogy nehogy elveszítsem a helyemet. Az utolsó hegyen heten elszakadtak a mi kisebb sorunktól. A pályán végig lefelé folyamatos volt az embertömeg, mindenkinek szurkoltak, a hangulat elmondhatatlan volt. Végre feltűnt a cél! A hét fő hazaért, az egyik csapattársam is benne volt, ő 5. lett, mi négy másodpercet kaptunk - itt volt minden ellenfelem, nagyon vigyáztunk egymásra.

A szakaszt 22-ként fejeztem be, de összetettben sikerült megőrizni a 6. helyet, aminek nagyon örülök, mivel két napja még 34. voltam.

Mindenkinek köszönöm a szurkolást! Nagyon jólesett, hogy otthon ennyien szorítottak nekem!

Kuszti