Másnap a Tourangelle nevű verseny következett. Ezen a napon 183 km várt ránk, mialatt több rövid, meredek emelkedőt is meg kellett mászni. Végre napsütéses időnk volt, de a szél erőssége nem nagyon csökkent az előző naphoz képest. A rajt után gyorsan nagy tempóra kapcsolt a mezőny, és ez szinte az egész verseny folyamán nem is akart csökkeni. Ezt mutatja is a verseny végén elért 43 km/h feletti átlag. Folyamatos szélezés volt, és szinte megállás nélkül próbálkozott valaki szökéssel. A csapatunk is nagyon aktív volt egész nap, minden elmenésben volt valaki közülünk. Az egyik sprinthajrán megszereztem a 2. helyet és ezzel a sprint összetettben a harmadikként végeztem. A sok próbálkozás után végül sikerült elszakadnia egy csoportnak, melyben a csapatból is volt egy ember. Őket a célig már nem is értük utol. Nicolasnak sikerült megszereznie a 2. helyet. Én a 21. helyen a mezőnnyel érkeztem a célba. Sajnos rossz dolog is történt a csapatnál. Ketten is elestek, egyik fiúnak össze kellett varrni a térdét, de szerencsére ennek ellenére jól van. A másik srác a befutónál esett át az én hátsó kerekemen, ő horzsolásokkal megúszta a bukást. Részemről egy kicsivel jobban éreztem magamat, mint az előző napon, de közel sem volt az igazi. Lehetséges, hogy ez csak azért van, mert sokat edzettem az elmúlt időben. De remélem, hogy amikorra kell már minden rendben lesz, és úgy fog haladni a bicikli, ahogyan szeretném. Kicsit el voltam kenődve a verseny után, de most már gőzerővel előre nézek. Pisti a hétvégén azért nem versenyzett, mert még mindig fájt a térde. Egy kis pihenőt kért a főnökségtől, nehogy valami nagyobb baj legyen a lábával. De most már örömmel jelentjük, hogy minden rendben van, és keményen készül tovább a szezonra. Vasárnap egy svájci versenyen fogunk részt venni. És ezúton szeretném megköszönni mindenkinek az eddigi jó szavakat és a bíztatást, amiket kaptam, kaptunk.