Tour de Slovaquie
2009.09.07. 22:29
A GP. Tell verseny után nem sok szabadidőm volt. Másnap, 31-én tartottam egy teljes pihenőt, elsején pedig már indultunk is Szlovákiába. Az út hossza 12 óra volt. Szeptember 2-án kezdődött az első szakasz. 156 km várt ránk, két második és két első kategóriás heggyel. Az első hegy már 17 km körül kezdődött, nagyon nem esett jól, nem éreztem a legjobbnak a lábaimat. Ahogy közeledett a szakasz vége egyre jobban éreztem magam. A végén egy kis időhátránnyal a 17. helyen értem célba.
A második nap nagyon meleg idő volt. Ezen a napon csak egy darab első kategóriás emelkedő és 148 km volt a táv. Jobban éreztem magamat, mint az előző nap, de még nem volt az igazi. Próbáltam szépen a mezőnyben megbújni, hogy kicsit tartalékoljak a következő nehéz napokra. Ez eléggé jól sikerült. A sprinten próbáltam minél előrébb helyezkedni, hátha el tudok csípni egy jó helyezést. Végül a 7. helyet szereztem meg.
Következett az egyik sorsdöntő szakasz, 21 km-es egyéni időfutam. Enyhén szemerkélő eső és elég nagy szél volt. 14 óra 10 perckor rajtoltam. Úgy éreztem, hogy a bemelegítésem jól sikerült, így egy jó időben bíztam. Rajt után hamar sikerült felvennem egy jó tempót. Nem mentem maxot, mert tudtam, hogy a visszafelé vezető pofaszeles rész még nagyon kemény lesz. Nagyon jól éreztem magam, az utolsó 5-6 km azért nagyon kemény volt. Végül 26:42-es időt mentem, ami 47,2 km/h átlagot jelent. Nagyon meg voltam elégedve, de ez is csak a 18. helyre volt elég.
A 4. szakasz 158 km volt. Az időjárás nem kedvezett, nagyon nagy szél és elég hűvös idő fogadott minket. A rajt után a németek rögtön leszélezték az egész mezőnyt, és csak 10 ember tudott elől maradni. Sajnos én is elég hátul maradtam. Nagyon durván mentünk, azt hittem itt vége is a versenynek. Végül az első hegyi hajráig, ami 60 km-nél volt, utolértük az elejét. Ekkor már csak 40-en lehettünk az élen. Innentől kezdve elég normális tempót mentünk, és persze elég sokan is próbálkoztak. Az utolsó hegyre felérve 8-an tudtunk elől maradni. Innen már csak 18 km volt hátra, de sajnos a lefelé menetben még elég sokan felértek. Végül ismét sprintre jöttünk, 8. lettem. Ezen a napon már nagyon jól éreztem magam a hegyeken.
Elérkezett az utolsó nap. Nagyon korán, 9:30-kor rajtoltunk - a hőmérséklet ekkor 10 fok volt. Már az elején rögtön megindultak a szökési kísérletek, de senkinek nem sikerült túl nagy előnyre szert tennie. Az utolsó 60 km-es kört nagyon jól ismertem a dubnicai versenyről. Az első hegy kb. 10 km hosszú volt, és ahogy az várható volt, a Miche csapata támadásba is lendült. Pár kilométer után már csak 6-8-an lehettünk elől, és így értünk fel a tetőre is. A hegyi hajrán megszereztem a 3. helyet. A lefelében ismét felértek még kb. 15-en. Így az utolsó rövid, de annál meredekebb emelkedőt elég sokan kezdtük meg. Aki esetleg leszakadt ezen a dombon, az az utolsó 20 km-en még fel tudott zárkózni. Ismét sprintre érkeztünk, kb. 20-25-en. A dobogóról egy hajszállal lecsúszva szereztem meg a 4.helyet, összetettben pedig 10. lettem. Összességében elégedett vagyok a teljesítményemmel. Az utolsó 2 nap nagyon jó erőben éreztem magamat a hegyeken, és az időfutam is elég jól haladt. Így bizakodva várom a mendrisioi világbajnokságot. A dobogó most nem jött össze, de majd legközelebb biztos sikerül.
Kuszti
|