Sziasztok!

A mai szakasz a tengerszint felett 300 méterre található Chemnitz városából indult 10 órakor. 20 fok és borongós idő várt ránk, néha csepergett az eső és a szél is feltámadt.

A rajt után a profi csapatok: CSC, RABOBANK, COLUMBIA, MILRAM azonnal az élre álltak. A tegnapi baklövésüket akarták rendbe hozni, amikor elengedték a Whirlpool versenyzőjét, aki közel három perc előnnyel ért haza. Tehát a négy csapat elöl haladt, és az enyhén hullámos úton ötven feletti tempót diktáltak. Közülük néhányan el tudtak menni, és az előnyüket folyamatosan növelték. Életem leggyorsabb ötven kilométerét tettem meg ekkor, kissé megrogytam, de aztán megnyugodtak, mivel nem szakadt szét a mezőny. Nagyjából 90 km-nél és 500 méter magasan lehettünk, amikor az elmenés előnye 2,40-re emelkedett, és az út lefele kezdett menni. Itt elkezdődött az őrült száguldás, ami huszonöt kilométeren keresztül tartott. A végén 108 méterig mentünk le, és majdnem befogtuk az elmenést. Következtek az emelkedők, ahol megpróbáltam minél előrébb helyezkedni. Majd jöttek a hegyi hajrák, de még regenerálódtam. Közben megfogtuk a szökevényeket, és így a 102 versenyző ismét egyben volt. 172,6 km-nél rámentem az utolsó hajrára, ahol sikerült megcsípnem a negyedik helyet. Aztán készültünk a befutóra. A cél Sebnitz-ben volt, a kis város utcáin száguldott a mezőny. Jól éreztem magam és elöl is tudtam maradni. Az eddigi legjobb véghajrámat sikerült véghezvinni: hetedik lettem - megint egy hellyel csúsztam le az UCI pontról. Az összetettben visszacsúsztam a 12. helyre, 2 másodperccel, mert az előttem levők a sprinteknél tudtak időjóváírást szerezni. A hegyi hajrában megtartottam a harmadik helyem, a kombinációban a nyolcadik vagyok (ezt a pontozást a befutókra adják az első 25-nek), a sprintben 11. helyen állok.

Most megyek masszíroztatni és vacsorázni, mert reggel korán kelünk és utazunk Drezdába.

Helló Mindenkinek!

Kuszti