GP Hydraulika és GP Boka

Sziasztok!

Péntek reggel elutaztunk a szlovákiai Dubnicára, hogy részt vegyünk a GP Hydraulika és a GP Boka nevű versenyeken. Sajnos ezekre is rányomta bélyegét a válság, mert a háromnapos rendezvényből kétnapos lett.

A versenyeken részt vett két magyar csapat is: az FTC és a Betonexpressz-Limonta. A mezőnyben a szlovákok domináltak - a résztvevők 60%-át tették ki. Az első versenynapot tavaly én nyertem, így nagy reményekkel érkeztem - de idén sajnos nem pontosan úgy rendezték meg. Az idei első szakasz tavaly a második volt, és hegyen volt a befutó, amin ötödik lettem. Most síkra rakták az utolsó 10 kilométert, és sprintbefutó döntött. A rajt Dubnicán volt, innen kb. 10 km kivezető rész jött, majd következtek a hegyi körök, amiből 10 darab volt. Ezután a 10 km bevezető teljesen sík volt, az utolsó 1 km-en belül pedig két derékszögű kanyar is tarkította a pályát. Az utolsó 300 méter kissé emelkedett, de nem eléggé. Az idő kellemes 20-21 fok a táv 165,3 km volt. 13 órakor rajtoltunk pont a szállásunk elől.

A rajt után azonnal előreálltak a szlovákok, és őrületes tempóra kapcsoltak. Nem törődtek azzal, ki melyik szlovák csapat tagja, hanem összedolgoztak. Amikor beértünk a körökbe a második felmenésnél szétszakadt a mezőny. Folyamatosan mentek a lószók. A helyiek kamikazeként mentek, ha valaki megrogyott, gyorsan leváltották. A táv felénél tizenkilencen elléptünk, majd felduzzadtunk 34 főre. Az utolsó hegyen már csak nyolcan maradtunk, és közben a mezőny nagy részét is kiállították, mert közel kerültünk hozzájuk. A befutón összeszedtem minden erőmet, de a sík terep és a két éles kanyar kifogott rajtam. Ötödik lettem, ami 10 UCI pontot jelent. Lehetett volna jobb is, de (sok lúd disznót győz) nem bírtam a sok szlovákkal. 

Vasárnap került sorra a GP Boka, ami nem az én számom, mivel egy hosszú kritérium verseny rengeteg kanyarral, állandó megindulásokkal - nagyon veszélyes. Már reggel elment a kedvem az egésztől: szakadt az eső, 6 fok volt és a szél is nagyon fújt. 11 óra tájékán azonban kellemes meglepetés ért, megjelentek a szüleim, ami két hónap után nagyon boldoggá tett. Ezek után már nem is láttam olyan sötétnek a napot.

De foglalkozzunk a versennyel. A táv 157,8 km volt, ami 10 kört tett ki Dubnica régi és új városát érintve, több tucat kanyarral. 13 órakor indultunk, miközben az eső szakadt, és kb. 8 fok lehetett. A rajtot követően a szlovákok előreálltak és elkezdtek rohanni, de ez be is jött nekik, mert öt szlovák és egy cseh versenyző el tudott szökni. Össze-vissza csúszkáltunk. A negyedik körben elállt az eső, így jobbak lettek a körülmények, de addigra már a mezőny nagy része kiállt, és több kisebb csoport alakult ki. Én sajnos elég hátul maradtam. Már csak azzal törődtem, hogy be tudjam fejezni a versenyt, ami sikerült: 31. lettem. Az elmúlt két nappal részben vagyok elégedett. Sikerült 10 UCI pontot szereznem, a második nap meg felejthető.